Ki is a blog szerzője?

Sziasztok! Flóra vagyok és mint sok más lányt, engem is gyerekkorom óta vonz a divat világa. Még 10 éves sem lehettem, amikor megrendeztem életem első divatbemutatóját, a kreációkat pedig a két húgomon mutattam be. A szüleim nagyon örültek a show-nak. Arra viszont, hogy az ezzel járó hatalmas kupinak mennyire örültek már kevésbé emlékszem.

Valószínűleg minden családban így van ez (vagy nem) mi hárman teljesen különböző egyéniségek vagyunk. Én – mint legidősebb – mindig a “leggörlibb görl” voltam. Már kis koromban anyukám magas sarkújában és kendőiben flangáltam és több rúzs és egyéb kozmetikum is áldozatul esett a kíváncsiságomnak (utóbbit azóta is tagadom). Úgy is mondhatnám, hogy amíg nagyobbik húgom békatetemeket boncolt addig én Spice girlst hallgattam és Geri Halliwellnek képzeltem magam.

Középiskolai éveimet meghatározta a Glamour magazin, minden egyes számot kincsként őriztem és tüzetesen áttanulmányoztam, a legvagányabb képeket pedig a falra ragasztottam (celluxszal ahogy azt kell, hogy hagyjak egy kis nyomot az utókornak). Vidéki lányként hatalmas eseménynek számított, amikor félévente felmentünk Pestre „shoppingolni” a barátnőimmel. Sajnálatos módon földrajz órán sosem volt feladat a Westend city center vaktérképének berajzolása, ebben az esetben ugyanis biztosan kitüntetéssel végeztem volna el az évet. Ezekre a szent napokra előre készültem és elkészítettem az ütemtervet, amitől eltérni nem lehetett. Aki elfáradt hátrahagytuk és egy előre megbeszélt helyen találkoztunk a nap végén.

Ezekben a 2004/5-ös években élte virágkorát a Mango, Retro Jeans, Pepe Jeans, Morgan, Amnesia…stb. Ezek a márkák akkoriban kevésbé voltak megfizethetőek, főleg diák pénztárcából, ezért meg kellett nyirbálni a „buli zseb” költségvetését. De megérte, hiszen egy ilyen shopping túra után én voltam Csongrád megye Carrie Bradshawja. Legalábbis én így éreztem magam, hiszen akkoriban még kevésbé jutottak el vidékre ezek a márkák.

A divat szeretete a mai napig megmaradt, viszont a „hogyan” rengeteget változott. Manapság sokkal inkább keresem fel a használt ruha boltokat, ahelyett hogy új ruhákat vásároljak, az okok pedig a következők:

  1. Nem szeretem, ha egy ruha szembejön velem az utcán, ami H&M-ben, Zarában vásárolt darabok esetében többször előfordult már velem.
  2. Próbálok tudatosabb vásárló lenni, és ha semmiképpen sem tudom megállni hogy új ruhát vegyek – a szekrényemben sorakozó darabok mennyisége ugyanis nem indokolja az újabb vásárlást – akkor leggyakrabban second hand shopot vagy bizományi boltot keresek fel. Így nem támogatom tovább a ruhapazarlást
  3. Árban is van különbség és ez sem az utolsó szempont. Főként abban az esetben, ha egy darabot alig hordok. Ebben az esetben kár tízezreket kiadni érte. Persze sokszor én sem tudok ellenállni.

A blog létrehozásának ötlete egy ideje motoszkál bennem, az ok pedig egyszerű: szeretek öltözködni és írni talán még jobban.

A célom tippeket adni Nektek arról, hogyan tudjátok egyszerűen és költséghatékonyan feldobni a ruhatáratokat valamint újrahasznosítani a már kidobandó kacatjaitokat kreatívan. Nagyon remélem, hogy hasznotokra válnak majd a bejegyzéseim 🙂

Tovább a blogra »